A gyomtársulások, bár természetvédelmi értékük nem jelentős, életközösségeik mégis igen alkalmasak arra, hogy az élő környezetünkkel való ismerkedés fontos tárgyai lehessenek. A különböző növénycsaládok képviselői nagy faj és egyedszámban jelennek meg itt és a sokszínű növényzettel változatos gerinctelen állatvilág él együtt, ami lehetővé teszi számunkra, hogy kirándulásaink során ne csak rendszertani és szervezettani ismeretekre tegyünk szert, hanem az élőlények között kialakuló kapcsolatok megfigyelésén keresztül különböző ökológiai jelenségekkel is megismerkedhessünk. Az állandó zavarásnak kevésbé kitett gyomtársulások alkalmasak arra is, hogy gátat vessenek a veszélyes allergén gyomnövények terjedésének, amelyek elsősorban az ember által különösen megbolygatott területeken versenyképesek. A Farkas-erdőt kísérő parlagokon tavasztól őszig a szivárvány színeiben pompázó növényeké a főszerep.
Egyik legfajgazdagabb növénycsoport a pillangósvirágúak családja a gyomtársulásokban. Ismerkedjünk meg jellegzetes virágszerkezetével a tövises iglice segítségével. A kinyílt pillangós virág leginkább egy kicsiny vitorlás hajóhoz hasonlítható. Legnagyobb sziromlevele vitorlaként emelkedik a virág középsíkja fölött. Alatta található a "csónak", amely az ivarleveleket, a porzókat és a termőt rejti. A csónak kétoldalán egy-egy sziromlevél, az "evezők" találhatóak. Ezután a kis növényszervezettani ismertetés után ismerkedjünk meg néhány a gyomtársulásokban gyakori pillangósvirágúval.
A szennyes bükköny 2-3 cm-es virágokkal rendelkezik, amelyek kezdetben halványsárgák, később szennyes ibolyásakká válnak. A növény levelei párosan, szárnyasan összetettek. A gyógynövényként is használt orvosi somkóró két évig élő növény. Apró pillangós virágai hosszú vékony fürtben állnak az elágazó, 1-1,5 m-re is felemelkedő növény ágain. A májustól novemberig virágzó növény kiszárítva kumarin illatot áraszt. Az orvosi somkóró mellett gyakran megtalálhatjuk a fehér somkórót is.
A kaszanyűgbükköny kacsaival a környező növényzetbe erőteljesen kapaszkodó növény, amely alaposan megnehezítette a régi kaszások munkáját, magyar nevét ezzel érdemelte ki. Centiméteres ibolyáskék virágai fürtben állnak.
A tarka koronafürt pillangós virágai az elnevezésnek megfelelően korona alakú fürtben helyezkednek el. A virágok sziromlevelei lehetnek ibolyáspirosak, rózsaszínűek vagy fehérlők, ami a virágzat jellegzetes tarka mintázatát eredményezi.
A szarvaskerep sárga virágai fejecskét alkotnak, így megjelenésükben kissé a tarka koronafürthöz hasonlítanak. A növény májustól októberig virágzik. Az üde gyomtársulásokban gyakori a fehér here. A sok kis fehér virág fejecskébe csoportosul és a virágzatot tartó szárrész felemelkedő. A lóhere fejecskébe tömörült pillangós virágai vörös színűek. A réteken, legelőkön, gyomtársulásokban gyakori növény számos változatát takarmánynövényként termesztik.
A fészkesvirágzatú növények érdekessége, hogy virágaik nem külön állnak, hanem virágzatba tömörülnek. Egy részüknek, mint például a seprencének a virágzatában középen az úgynevezett csövesvirágok, míg a szélen a nyelvesvirágok találhatók. Más fészkesvirágzatúnál, mint amilyen a katáng is csak nyelves virágok alkotják a virágzatot.
A gyomtársulások gyakori fészkesvirágzatú növényei az Amerikából behurcolt betyárkóró, a kanadai aranyvessző, a gyógynövényként is használt cickafark, de fészkes virágzatú növény a pollen allergiát okozó parlagfű is. A fészkesvirágzatú növények legtöbbször kicsiny ejtőernyőhöz hasonló termést érlelnek, amit a szél terjeszt.
A keresztesvirágúak családjába tartozó gyomok közül a vadrepce a leggyakoribb. Virágjában a csésze és sziromlevelek és a porzók is kereszt alakban állnak, ahogy ezt a fehérvirágú hamukánál és az útszéli zsázsánál is megfigyelhetjük.
A gyomtársulásokban a tátogatóféléket a gyújtoványfű képviseli, amelynek virágában rejtőznek a porzók és a termő. A másik gyakori tátogatóféle a kétéves szöszös ökörfarkkóró, amely életének második évében hozza nagyméretű virágos hajtását.
Magas termetével és sárga virágával az ökörfarkkóróhoz hasonlít a parlagi ligetszépe. A növény érdekes tulajdonsága, hogy virágai csak alkonyatkor nyílnak ki teljesen, mert a beporzásukat az esti órákban repülő szender lepkék végzik el.
A burgonyafélék egyes fajai is képviseltetik magukat a gyomtársulásokban. Közéjük tartozik a mérgező fekete csucsor, amelynek kezdetben még zöld bogyós termése az érés során megfeketedik. Szintén mérgező növény a tetszetős megjelenésű csattanó maszlag, amelynek virágából a megtermékenyítés után tüskés toktermés fejlődik.
Az érdeslevelűek családjába tartozó gyomok lilás virágú növények. A terjőke kígyószisz különleges virága miatt kapta a nevét, amelyből úgy állnak előre a porzók és a bibeszál, mintha egy kígyó öltögetné felénk kétágú nyelvét.
A másik közönséges érdeslevelű a gyógynövényként is használt orvosi atracél. Mindkét növény virágának színét indikátor tulajdonságú kémiai anyagok, úgynevezett antociánok adják, ezért ha ezeket ecetbe rakjuk, akkor színük pirosra változik a sav hatására.
A gyomtársulások tavasztól őszig virágzó szegfűféléje a fehér mécsvirág. A növény érdekessége, hogy kétlaki, ami azt jelenti, hogy porzós és termős virágai külön növényen fejlődnek. A termős virágból kinyúlnak a hosszú bibeszálak, amelyek a csésze és sziromlevelekkel takart zöld magházból nőnek ki. A porzós virágok belsejében a virágport termelő porzószálakat találjuk.
A mákféléket a pipacs képviseli, amelynek vörös sziromleveleit használják a természetgyógyászok. A mácsonyaféléket pedig a sokfelé gyakori mezei varfű reprezentálja.
Az ezernyi színes és illatos virág gazdag rovarvilágot tart el. A viráglátogató lepkék mellett gyakoriak a díszes poloskák és a kórócsigával táplálkozó ragadozó bogárlárvák. Repülő rovarokat zsákmányolnak a rabló legyek, amelyek sokszor a méheket is megtámadják. Szintén ragadozók a pókok, amelyek a hosszabb kórókon feszítik ki hálójukat.
A sokszínű gyomtársulások élővilágának kaleidoszkópszerű bemutatása is bizonyítja, hogy számos természeti értéknek ad otthont.