A láptavak környéki vegetáció változatos szerkezetű, cserjékkel, füzekkel, esetenként idősebb nyárakkal tarkított. Kis területen belül tehát eltérő ökológiai adottságú mikroélőhelyfoltok találhatók, igen változatos környezeti tényezőkkel. Ez a vegetációszerkezeti sajátosság kiemelt ökológiai jelentőségű a madárfauna számára, hiszen kis területen belül megfelelő fészkelőhelyet és táplálékbázist találnak maguknak a bokorlakó és erdőlakó fajok, sőt egyes ragadozók is.
Magyarország mintegy 265 fészkelő madárfajából ötven faj állandó vagy időszakos jelenlétét sikerült kimutatni ezen az élőhelyegyüttesen. Szembetűnő a bokorlakó fajok viszonylag nagy száma, ami regionális viszonylatban is jelentős. Ez elsősorban a terület fás szárú borítottsági gazdagságával, valamint az egyes mikrohabitatok változatosságával magyarázható. A ragadozó életmódú fajok közül egyik sem költ a területen. Azonban téli vendégként (erdei fülesbagoly) vagy átvonulóként (barna rétihéja) esetleg itt rendszeresen vadászóként (karvaly, vörös vércse) rendszeresen megfigyelhetők a területen.
A vízimadarak közül gyakran találkozhatunk az Európában és Közép-Ázsiában költő szárcsával. A fekete madár szeme piros, csőre és homloklemeze vakító fehér.
Hazánk leggyakoribb récéje, a tőkésréce, más néven vadkacsa is költ a dunakeszi lápon. A gácsér szeptembertől májusig viseli díszes násztollazatát, az egyéb időszakokban a tojóhoz hasonló megjelenésű. Ilyenkor feje fémes zölden csillogó, nyakán fehér gallér van, melle gesztenyebarna, oldala és hasa világosszürke. Testének felső része, a nyak tövétől a hát közepéig, valamint a szárnyai külső felülete barnásszürke, a hát közepétől kezdődően kékesfekete, egészen a farokig, melynek oldalsó szegélyét a fehér színű kormánytollak alkotják. A farok közepén 3-4 szál fekete, visszahajló, ún. gácsértollat visel.
A vízi életmódú fajok száma a lápterület kis mérete miatt alacsony. Ezzel szemben a bokorlakó énekesek nagy egyed és fajgazdagsága mutatja a terület madárfaunisztikai értékességét.