Újpest legészakibb részén találjuk a Mogyoródi-patakot. A külső Szilágyi út vezet a patakhoz, amelynek partjainál jelentős földmunkák folytak az M0-ás autópálya felüljárójának építése miatt. A patak galéria erdőit, partvidékét munkagépek dozerolták le és a környék tavacskáinak vizét a Mogyoródi-patakba vezették.
Újpest határain túl kicsiny ligetek kísérik a patakot, amelyeknek gyakori fás növényei a nedvességkedvelő füzek, a nyárfák és az égerek. A patakpartot dús lágyszárú növényzet kíséri, amelyek közül főleg a nedvességkedvelő fajok a gyakoriak. A nagyobb bozótokat alkotó nagy csalán, réti füzény és hamvas szeder mellett megtalálható a lápréteken közönséges réti boglárka és a fekete nadálytő, amely utóbbit gyógynövényként is használnak.
Az állandóan vizes part iszaplakó növényzetének egy része behatol a vízbe. Itt a víz és a szárazföld határán megjelenő élőlényegyüttesek biztosítják a patak öntisztulását. Ennek első lépéseként a vízalatti tárgyak és élőlények felszínét borító baktérium és moszatbevonatok kötik meg testükben a vízben oldott szennyezőanyagokat. A bevonatot sokféle élőlény elfogyasztja, mint például a közönséges vízicsiga. Ez a csiga a lábán egy mészlapocskát visel, amellyel visszahúzódáskor jól el tudja zárni házának bejáratát. Erre a héjfedőnek nevezett képződményre azért van szüksége, mert így nagyobb eséllyel tud védekezni a rá leselkedő ragadozókkal szemben. Ilyen ragadozó a Mogyoródi-patakban élő nadály a csigapióca is.
Ez a lapított testű pióca legtöbbször a mederben heverő kövek alsó részén rejtőzködik. Az állat szájnyílása az elkeskenyedő testvégen van, míg a másik pólusán jól fejlett tapadókorongot visel. Porcosan kemény teste áttetsző, jól kirajzolódnak benne a gyomorbél ágai, amelyek az elfogyasztott táplálékot raktározzák. A pióca nem tud úszni, araszolva halad előre a vízi növények sűrűjében. A csigapióca nevének megfelelően csigákra vadászik. Ha a csiga nem tud elmenekülni előle vagy nem rendelkezik héjfedővel, akkor könnyen a csigapióca prédájává válhat. A csigapióca behatol a házába menekülő csiga után és kiölthető izmos garatjával apró darabkákat tép, harap ki a csigatestből.
A csigapióca olyan féreg, amely gondoskodik utódairól. Petecsomóit április tájékán rakja le. Ezeket a hasoldalán mindenhova magával cipeli, sőt egy ideig a kikelt kis piócák is a szülőn maradnak. Ha ilyenkor megpiszkáljuk a nadályt, akkor összegömbölyödve saját testével védi kicsinyeit.
A Mogyoródi-patak gerinctelen csúcsragadozója a víziskorpió. A csúcsragadozó kifejezés arra utal, hogy ez a rovar a tápláléklánc csúcsán áll, kevés természetes ellensége van a patakban. A vízipoloska skorpióhoz hasonló testalakja miatt kapta a nevét. Nemcsak vízirovar lárvákra, például a patakban élő teleszkópszemű kérész lárváira jelent veszélyt, hanem a halivadékot is megtámadja.
Az állat csak ritkán úszik, lassan evezgetve kisebb távolságokra, többnyire az aljzaton és a vízi növényeken mászik. A víziskorpió nem tud repülni, mert repülőizmai elcsökevényesedtek illetve a légzés szolgálatába álltak. A víziskorpió lárvájának szárnya és légzőcsöve csökevényes, de egyéb tulajdonságaiban hasonló a kifejlett rovarhoz, az imágóhoz. A lárva több vedléssel alakul kifejlett szárnyas rovarrá. Ezt az átalakulást kifejlésnek (epimorfózis) nevezzük. A víziskorpió korhadó növényi részekbe süllyeszti el petéit tavasszal és nyáron.
A másik két síkvidéki patakhoz hasonlóan itt is megtaláljuk a bolharákokat és a közönséges víziászkát.
A lakócső építő tegzeslárvák is megtalálhatók a patakban. Ezek a vízbe hulló növényi anyagokból építik meg házukat és táplálkozásukkor is ezeket az anyagokat fogyasztják. Az iszapban árvaszúnyog lárvák és kevéssertéjű gyűrűsférgek élnek.
Újpest szomszédságában a Mogyoródi-patak és környéke korábban bonyolult életközösségeknek adott otthont akárcsak a patak Pesttől távolabbi szakaszai, de az M0-ás autópálya építése eltörölte a föld színéről a patakot kísérő növénytársulásokat és a vízből is kipusztult a magasabbrendű élet. Az Újpestre érkező Mogyoródi-patak kibetonozott medret kapott. A Mogyoródi-csatorna a szintén kibetonozott medrű Szilas-csatornába torkollik, majd ez utóbbi a Dunába vezeti közös vizüket.
