A homoktövis az atlantikus tengerpartokon és nagyobb folyamok homokdűnéin őshonos cserje. A növény kétlaki, ami azt jelenti, hogy a porzós és a termős virágok külön növényen fejlődnek. Ezért mag kialakulására csak olyan helyeken számíthatunk, ahol a hím és a női egyedek is előfordulnak. Az apró zöldes színű, szélbeporzású virágok márciusban jelennek meg a növényen, míg az élénk, narancssárga, bogyószerű termések szeptembertől borítják a hajtásokat.
A homoktövisnek egyetlen hazánkban élő rokona van, a keskenylevelű ezüstfa. Ezt a növényt a köznapi életben tévesen olajfának is nevezik. A kelet mediterrán tájakról származó fát sokfelé ültetik az országban, Káposztásmegyer környékén is tömeges megjelenésű. Szürke leveleit, a homoktövishez hasonlóan, ezüstös csillagszőrök borítják és a növény júniusban hozza illatos sárga virágait. A két rokonfaj az ezüstfa és a homoktövis hasonlítanak egymáshoz, főleg tavasszal, amikor az ezüstfa levelei nem érik el teljes méretüket. Az ezüstfa termései ezüstös színű bogyók, amelyek napsütés hatására kissé narancssárgásra színeződhetnek, de a homoktövis élénk narancssárga bogyóitól így is jól megkülönböztethetőek. A homoktövis bogyóit magas C vitamin tartalmuk és más előnyös tulajdonságaik miatt gyógyhatású készítmények előállítására is használják.
A homoktövis korábban több helyen is előfordult az országban, főleg a Szigetközben voltak nagyobb állományai. Napjainkban viszont már csak egyedül Újpesten élnek természetes populációi. A homoktövis élőhelye Budapest egyik legjelentősebb természeti értéke, a természetes és természetközeli élőhelyekből álló terület az úgynevezett „Rákosok” pusztáinak egyik utolsó maradványa. A döntően sík területnek 1974-ben 5,7 hektárnyi része került védelem alá, de további kutatások kimutatták, hogy a legértékesebb növénytársulások a védett területen kívül esnek. 1999-ben ezért az oltalmat 24 hektárra terjesztették ki. 2013-ban a kiterjedését tovább növelték 40,9 hektárra.
A Homoktövis Természetvédelmi Területen jellegzetes homokpusztagyepek találhatók, amelyeknek értékes védett növénye az árvalányhaj, amely nyár elején tömegesen borítja a homoktövis cserjék által szabadon hagyott részeket.
Az élőhely nyílt és zárt gyepeiben gyakori a farkas kutyatej nevű lágyszárú növény, amely egyetlen tápnövénye a kutyatejszender hernyójának. A nagyméretű, 10-12 cm-es díszes hernyó ősszel fúrja be magát a homokba, hogy bebábozódjon. A bábból tavasszal bújik elő a gyorsröptű lepke. A száraz élőhely gazdag sáskapopulációjának ragadozója az imádkozó sáska. Ez a falánk ragadozó a többi sáskát tizedeli. A duzzadt potrohú nőstények ősszel rakják le petecsomóikat a fűcsomók tövébe, amelyekből tavasszal kelnek ki a hangyaméretű utódok és szüleik életmódját folytatják.
A területen él a védett sisakos sáska, amely alakjával és színével tökéletesen beleolvad környezetébe. Ez a rovar jellegzetes fejformájáról kapta a nevét. Az egyenesszárnyúak közül a mezei tücsök is gyakori a gyepen.
A Váci úttól egy sorompóval lezárt ösvényen elindulva egy-két perc séta után érünk a homoktövis élőhelyére. A területre belépve egy néhány száz négyzetméteres tisztás szélén és középső részén csoportosulnak a homoktövis cserjék. A sajátos száraz, meleg mikroklímájú élőhely nagy részén előtűnik az alapkőzet, a folyami homok. Az élőhely jellegzetes növénytársulása a nyílt homokpusztagyep, amely zárt homokpusztagyepekkel váltakozik. A lágyszárú növények közül itt is gyakori a farkas kutyatej és a fészkesvirágzatúak közé sorolt mezei iringó, amelynek kitépett kóróját, a gömbformájú ördögszekeret gyakran hajtja át a területen az őszi szél. A gyep értékes védett növénye a csikófark. Ez a kicsiny, kb. 50 cm-es nyitvatermő cserje a homoktövishez hasonlóan kétlaki és a nőivarú növény nyáron hozza piros álbogyóit. A tisztás széli homoktövis cserjék mögött nyárfák, akácfák és erdei fenyők magasodnak. A terület gidres-gödrös arculatának kialakításában fontos szerepet játszottak a környék laktanyáiból ide vezényelt katonák hadgyakorlatai, amelyek eredményeként még ma is lövészárkok szabdalják a tisztást.
A területen található értékes homokgyepek összesen 22 védett növényfajnak adnak otthont, melyből a homoktövis cserje vadon csak ezen az egy helyen él Magyarországon, nem beszélve a számtalan védett gerinctelen és gerinces állatfaj jelenlétéről. Ezek élőhelyét nagyban veszélyezteti a tájidegen fásszárúak (pl. fekete fenyő, akác) térhódítása, melyek visszaszorítása és a Magyarországon egyedülálló természetes életközösség megóvása fontos feladat. Ezért is szervezi meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Budapesti Helyi Csoportja minden évben kétszer, tavasszal és ősszel a “Homoktövis-élőhelykezelés” elnevezésű akciót Újpesten, a Megyeri-híd pesti hídfőjének közelében. 2020. március 7-én, már 25. alkalommal került megrendezésre a program, amely során bárki részt vehet a természetvédelmi terület élőhely-megőrzési tevékenységében, melyet madárgyűrűzési bemutató színesít. A munkálatokba a helyi lakosok és iskolások mellett a Corvinus és a Szent István egyetem diákjai is évek óta besegítenek. A homoki társulások jobb megismerése céljából a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tanösvényt is kihelyezett a területre, melyet a Fővárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Alapja támogatott.
A tisztást Dunakeszi irányában elhagyva egy a Farkas-erdőhöz hasonló jellegű lombos erdőbe érünk, amit néhány száz méter múlva a homokos talajon kialakult nyáras követ. Korábban a természetvédelmi terület keleti részét érintették az M0-ás autóút építéséhez kapcsolódó munkálatok. Az építkezés behatolt a természetvédelmi területre és felszámolta azokat a parlagokat is, amelyek védőgyűrűt, egy úgynevezett pufferzónát alakítottak ki a védett terület körül. Az építkezés által közvetlenül érintett homoktövis-állományokat ugyan átültették, de a cserjék az átültetést követően mind elpusztultak. Korábban a káposztásmegyeri Farkas-erdő érdekes színfoltja egy kis homoktövis állomány, amely a Homoktövis utcától csupán pár méterre volt megtalálható. Az állomány csak hím egyedekből állt, ami arra utal, hogy valaha egy véletlenül idekerült magból fejlődött ki. Sajnos napjainkra már csak a kiszáradt cserjékkel találkozhatunk az erdőben.