Az Újpestre érkező lassúfolyású síkvidéki patakok közül ma is fontos természeti értéket képviselhetne a Csömöri-patak, ha az emberi tájrombolás megkegyelmezett volna létének. A Rákospalota irányából, a 14-es villamos végállomásánál Újpestre érkező patak medrét kibetonozták, teljesen felszámolva ezzel a patak dús növényzetű partvidékéhez kötődő élővilágot.
A patakot egy betoncsőben a föld alá süllyesztették, melynek kezdeti nyílása néhány méterre található a 14-es villamos végállomásától a Külső-Szilágyi út mellett. A patak az Óceán-árok utcánál bukkan fel utoljára egy betonmedencében, majd a csővezeték a Szilas-patakba vezeti vizét.
Ha valaki látni szeretné, hogy milyen lehetett a sokszínű életnek otthont adó Csömöri-patak a beavatkozás előtt Káposztásmegyeren, annak Rákospalotán kell kirándulást tennie pár száz méterre a káposztásmegyeri lakóteleptől. A 14-es villamos végállomásától, a kibetonozott betonmeder mentén elindulva érünk a patakon átívelő vasúti hídhoz. Ha utunkat folytatjuk Rákospalota irányába, akkor elérkezünk ahhoz a részhez, ahonnan már kibetonozás nélkül természetes medrében fut a patak.
A természetes medrében csörgedező Csömöri-patak, bonyolult táplálékhálózatok fennmaradását képes biztosítani, amelyek a parti és vízi életközösségek szövevényes kapcsolatrendszerén keresztül biztosítják az anyag állandó, természetes körforgását. Ismerkedjünk meg a patak néhány jellegzetes élőlényével!
A parti részt gazdag mocsári növényzet alkotja, amelyek közül a különböző sás, káka és zsurló fajok mellett az egyszerű békabuzogány állományai jelentősek. A békabuzogány júniusban és júliusban hozza virágait. Ilyenkor a növénysűrűben sok helyen megcsodálhatjuk a virágos hajtásrészen az egyivarú porzós és termős virágzati gömböket. Ezeken az egyszikű növényeken kívül gyakoriak még a jellegzetes kétszikű, nedvességkedvelő növények is, mint a májustól szeptemberig virágzó kék mocsári nefelejcs, a sárgavirágú kúszóboglárka, az érdeslevelűek családjába sorolt fekete nadálytő és a lórom.
A vízbe behatoló dús vízparti vegetáció mellett a patak ékessége az úszó békaszőlő, amely a természetes állapotú hínárosok növénye. A Budapest területén átfolyó patakoknál ma már bizony ritkaságszámba megy, ha a vízben megtaláljuk a természetes hínártársulások valamelyik jellegzetes faját, mint amilyen az úszó békaszőlő is.
Az üde parti növényzeten főleg a nyári hónapokban százával pihennek a különböző szitakötők. Megtalálhatók itt a légivadászok, amelyek hímjei kék, míg a nőstények barnás mintázatúak, de a patak fölött kiálló növényzeten gyakran láthatjuk őrködni a vadászterületét szemmel tartó díszes, fémfényű sávos szitakötőket is.
Ilyenkor megfigyelhetjük a szitakötők furcsa párzási viselkedését is. Az udvarlás nyitányaként a hím egyed testvégi, harapófogószerű szervével megragadja a kiszemelt nőstény nyakát. A furcsa közeledés eredményeként "szerelemre gerjedt" nőstény ízeltlábai között előrenyújtja vékony potrohát a hím felé. Ennek eredményeként összekapcsolódhat egymással a nőstény testvégi és a hím előrébb található párzószerve, megkezdődhet a megtermékenyítés. A párzás során karikába fonódott párok szárnyai egy irányban állnak, így annak sincs akadálya, hogy párzás közben repüléssel változtassák helyüket. A párzás befejezése után a hím légivadász a peték lerakásában is segédkezik. A peték lerakásakor a nőstény leszáll egy, a patakból kissé kiemelkedő növényi részre és miközben ebben megkapaszkodik, potrohát a vízbe mártja és a testvégén kipréselődő petéit egyesével a növény belsejébe rejti. Eközben a hím továbbra sem ereszti el a nőstény nyakát, hanem merőlegesen felfelé állva őrködik a peterakás folyamata fölött. Mivel az áramló patakvízben a szitakötők nagy számához mérten kevés alkalmas hely adódik peterakásra, ezért ezeket a helyeket nagyobb számban ellepik a petéző párok. A parti növényzeten itt-ott megcsillannak a nedvességkedvelő borostyánkőcsigák és a fémfényű, cincérszerű sásbogarak is, amelyeknek lárvái a patak iszapjában fejlődnek.
A víz által idevonzott jelentős rovartömeggel táplálkoznak a vízpart pókjai. Megtaláljuk közöttük a parti növényzeten hálót feszítő különböző keresztespókokat, mint a nádi keresztespókot, de a vízfelszínen is ügyesen futkosó kalózpók és a tekintélyes méretű vidrapók is gyakran a szemünk elé kerül.
A vízben a felszín közelében élnek a májmételycsigák, amelyek a májmétely nevű élősködő laposféreg köztesgazdái. A vízbe sok helyen behatoló sűrű növénytömeg kitűnő aljzatot biztosít a vízi gerinctelenek megtelepedéséhez. A növényzet között a hajlott testű bolharákok és a közönséges víziászkák tömegesek. Itt feszítik víz alatti hálóikat a szövőtegzes lárvái is. Ezek a lakócső nélküli tegzeslárvák a víz apróbb élőlényeit halásszák ki hálóik segítségével. A növényzetben gyakoriak még a szitakötőlárvák. A férgek közül az aljzat közelében találjuk meg a tejfehér planáriát, a gyászplanáriát, a nyolcszemű nadályt valamint a lópiócát, amelyek ragadozó életmódot folytatnak. A poloskák közül a vízfelszínen korcsolyázó molnárkák, a vízmérő poloskák és a partoldalban lapuló víziskorpió gyakori. A molnárkák és a vízmérő poloskák a vízbepottyant szárazföldi rovarokra, míg a víziskorpió a vízi világ apró állataira vadászik.
A többi áramló vízhez hasonlóan, a Csömöri-patak sem fagy be télen. Ez lehetővé teszi, hogy a patak víz alatti élővilágával akár a zord téli időszakban is megismerkedjen az erre kiránduló természetbúvár.