A Farkas-erdőben az erős napsütésnek kitett domboldalakon szárazságtűrő gyepek élnek, amelyekben a virágzási idejüknek megfelelően mindig más és más növényfajok díszlenek. Már kora tavasszal megjelennek a farkas kutyatej vékonylevelű hajtásai, majd az idő előrehaladtával mind inkább domináns növényeivé válnak a terület nyílt és a zárt gyepeinek.
Sárgás virágaik megjelenésekor érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. Némely egyed alakja jelentősen eltér a többiétől. Ezek el nem ágazódóak, leveleik szélesebbek és virágaik csökevényesek. A felületes szemlélő talán más növényfajnak gondolná a furcsa példányokat, pedig ezek is farkas kutyatej egyedek, de gombafertőzés miatt megváltozott az alakjuk. A gombafertőzésről könnyen meggyőződhetünk, ha a növény leveleinek fonákját megvizsgáljuk, mert ezeken gyakran megfigyelhetjük, barna pettyek formájában a gomba spóratartóit.
Tavasszal virít a gyepben a fehérvirágú ködvirág és a pusztai kutyatej. A homoki gyep színkavalkádjának fontos részét képezi a lila virágú mezei zsálya, az illatos kakukkfű, valamint a kárminpiros magyar szegfű, amely utóbbi a száraz gyepek pannóniai bennszülött növényfaja.
A kutyatej elvirágzása után homoki pimpók százaitól sárgállik a domboldal. Később fészkesvirágzatú, lila színű imolák bontogatják szirmaikat, hogy szeptember végéig díszítsék a tisztást.
A homokos részeken gyakori a nyúlárnyék. Ennek a növénynek ágszerű levelei vannak, és fiatal hajtásai édes ízűek. Termesztett változata a közismert spárga.
Ha közelebbről megvizsgáljuk az elágazó növényt, akkor szinte mindig megtaláljuk rajta a spárgabogarakat. Ezek a bogarak csak a nyúlárnyék hajtásait fogyasztják. A díszes mintázatú bogarak érdekessége, hogy szinte mindegyiküknek más és más a mintázata.
Itt-ott feltűnik a gyomtársulásokban is közönséges, fészkesvirágzatú bakszakáll és a vadrezeda.
Júniusban a védett árvalányhaj is a tisztást díszíti. Ősszel gyakori a mácsonyafélékhez sorolt vajszínű ördögszem és a sárgavirágú párlófű, amelyek a száraz gyepek jellegzetes növényei.
