Az erdő cserjeszintjében itt-ott megjelenik az áprilisban, májusban virágzó galagonya. Ez az üde lomberdőkben élő növény ősszel hozza piros terméseit.
A cserjeszint gyakran előforduló képviselője még a bodza és a zöld juhar.
A zöld juhart jellegzetes, 3-5 levélkéjű szárnyas leveleiről és zöld színű egyéves ágairól ismerhetjük fel.
A kis tisztások szélén sokkal változatosabb cserjeállománnyal találkozhatunk, mint az erdő más részein. Megtaláljuk itt az illatos, fehérvirágú, közönséges fagyalt, amely ősszel érleli mérgező, fekete termését és a piros bogyós sóskaborbolyát.
Itt-ott előtűnik a csíkos kecskerágó, amelyet különleges megjelenésű piros és narancssárga színű termése miatt díszcserjeként is ültetnek.
Az erdőben gyakran találkozhatunk a varjútövissel, amely fekete terméseit ősszel hozza. Nevének megfelelően szúrós tövisekkel rendelkező cserje. Néhol egy-egy példányára felkapaszkodik a liánszerű erdei iszalag.
Az iszalag virágának érdekes sajátsága, hogy a beporzás után a termő bibeszálai hosszan megnyúlnak és így jellegzetes gombolyagszerű termést hoznak létre. Levelei az első őszi fagy után vérpirosra színeződnek hozzájárulva ezzel az őszi erdő színkavalkádjának kialakulásához.