A Farkas-erdő jellegzetes életközösségei a fenyvesek. Itt a sűrűn elhelyezkedő erdeifenyők és feketefenyők egész évben csak kevés fényt engednek az aljzatra, ezért a fenyvesek lágyszárú és cserjeszintje is szinte teljesen hiányzik. Nemcsak a fényhiány, hanem a vastag tűlevéltakaró is gátat szab a lágyszárú növények megtelepedésének.
A fenyőkről folyamatosan hulló tűlevél lebontását a benne felhalmozódó gyanta akadályozza meg. Az őszi csapadékos időben viszont számos kalaposgomba termőteste jelenik meg a fák között, amelyek sokszor tömegesek. Ezek a gyakran igen esztétikus megjelenésű gombák földalatti gombafonalaikkal kapcsolatban állnak a fenyőfák gyökérzetével.
A kapcsolat révén a gomba és a fenyő számára is előnyös együttélés alakul ki, amely során a gomba segít a fenyőnek felvenni a tápsókat a talajból, amiért cserébe a gomba szerves anyagokhoz jut a fenyőtől. Az ilyen mindkét fél számára előnyös kapcsolatot szimbiózisnak nevezzük. A gombák tápanyagokban gazdag termőteste jó tápanyagbázist biztosít a különböző legyek és szúnyogok lárváinak és más rovaroknak, amelyek a gomba megjelenése után nem sokkal ellepik a termőtestet. Ezen a területen gyakoriak a tinóruk és a lepketapló is előfordul.
A homokos tisztások szélén és a kicsiny völgyekben a fenyvesek mellett a homokos, kavicsos talajt is kedvelő fehér-, és szürkenyár a gyakori. Ezek a növények messzire nyúló gyökérsarjaikkal terjeszkednek, ezért ezeken a részeken a kisebb méretű, bokorszerű példányok is elterjedtek. Közöttük itt ott megjelenik a gyapjas tintagomba.
A területen egymás mellet figyelhetjük meg a kopár területek növényzettel való benépesülésének egyes lépéseit, így lehetőségünk nyílik arra, hogy egy időben elhúzódó, szukcessziós változás jellegzetes állomásait egy helyen tanulmányozzuk. A kopár homokfelszíneken elsőként az úgynevezett pionír növényzet, főleg mohák jelennek meg, amelyeket fűfélék és más lágyszárú növények például borsos varjúháj, farkas kutyatej követnek. Így kialakul a nyíltgyep, amelyben a lágyszárú növényekkel borított részeket még itt-ott kopár felszínek szakítanak meg. Néhol a növényzet záródásával kialakul a színesvirágú növényeknek is otthont adó zárt gyep.
A nyárfás szomszédságában egy kis tisztáson számos ezüstfát találunk. A köznyelv tévesen olajfának is nevezi ezt a növényt.
