A hüllők esetében a legjelentősebb természetvédelmi értékkel a mocsári teknős, hazánk egyetlen őshonos teknősfaja bír a dunakeszi lápon. Ennek a hüllőfajnak az előfordulása nemcsak a megfelelő táplálékbázis (halak, kétéltűek, dögök), hanem a megfelelő talajszerkezeti adottságokkal rendelkező szaporodási területhez is köthető.
Tavasszal lerakott tojásait csak a számára is könnyen ásható, döntően homokos jellegű és nedves, de nem vizes talajba ássa. Ráadásul ezeket a tojásos talajfelszíneket napsütés kell, hogy érje, mivel a még tojásban lévő teknősök csak a 22-25 C°-os talajkörnyezetben fejlődnek.
A faj érzékeny még az emberi zavarásra is. Itteni előfordulása csak az élőhely jelenlegi adottságaival és viszonylagos zavartalanságával biztosítható.
A nőstény teknősök a legkedvezőbb tojásrakó helyeket a két lápfolt közötti homokpusztagyepen találhatják meg. Egy részük azonban az ellenkező irányba, Kelet felé indul el és egy meredek partoldal megmászása után a láp magterületét és a kavicsbánya tavakat elválasztó teraszmaradvány homokos talajába ássa be tojásait. Júniusban itt gyakran lehet frissen kikelt teknősökkel találkozni, amelyek igyekeznek eljutni a vizes élőhelyre. A tojásrakáshoz készülő teknősök egy része a lápterületet Dél felé hagyja el, ezért ilyenkor kisebb forgalmi fennakadást okoznak a 322-es úton átkelő példányok.
