A középrészen befűződött sejt az egysejtű járommoszatok sajátossága. Míg a Cosmarium kerekded, addig az alábbi képen látható Closterium inkább félhold formájú. A két sejtfél egy-egy nagyméretű, lapos zöld színtestet tartalmaz, a benne látható gömbök a képződő keményítő szemcséi, az ún. pirenoidok. A színtelen befűződés közepén figyelhető meg a sejtmag, amely csak osztódáskor válik ketté. Ilyenkor a szimmetrikus sejt is kétfelé válik, és mindegyikük újabb felet növeszt magának. A sejt a végében apró szemcséket raktároz.
Closterium zöldalga
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
A Desmidiaceae genuszba tartozó Closterium fajok mindegyikében találhatók mozgolódó (Brown mozgás) kristályos képződmények a sejtek mindkét végében. Ezek térbeli megjelenése legtöbbször amorf, más fajoknál pedig négyszögletes vagy rombusz alakúak. Megfigyelték (Wurtz, 1942), hogy ezek a kristályok képesek elhagyni, illetve belépni a sejtvégi vakuólumokba, ez alapján azt feltételezve, hogy valamiféle egyensúlyozó szerepet jelenthetnek (sztatoliteknek neveztél el). Mások szerint (Frey, 1926) pedig inkább exkréciós funkciót tölthetnek be, vagyis kiválasztás eredményeként jelenhetnek meg. Az is egy érdekes kérdést vet fel, vajon miből képződnek ezek a rejtélyes kristályok? Különböző vizsgálatokkal kimutatták, hogy a kristályokban a bárium-szulfát jelenléte a legszámottevőbb.
Closterium zöldalga
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Closterium zöldalga
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Micrasterias zöldalga
A Closteriumokhoz hasonlóan, ők is rendelkeznek BaSO4 kristályokkal. Ezek a díszes lekerekített formájú zöldalga egysejtűek a körülöttük kialakuló kocsonyacseppecske segítségével "bukfencező" mozgással képesek helyüket megváltoztatni.
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Cosmarium zöldalga osztódás végén
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Cosmarium cucurbita zöldalga
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Pediastrum boryanum sejtkolónia
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
A Pediastrum fajok látványos sejttársulásokat alkotnak; ezek mindig laposak, rendszerint egyrétegűek, az alkotósejtek pedig ostor nélküliek. A szélső sejtek gyakran csipkézettek, s szaporodáskor bennük képződnek a rajzóspórák (vagy: zoospórák). Ez utóbbiak kétostoros, mozgékony szaporítósejtek.
Pediastrum duplex sejtkolónia
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Volvox aureus sejtkolónia
Kétségtelenül az egyik legszebb látványt a Volvox nemzetségbe tartozó fajok nyújtják: sejtjeik összessége szinte tökéletes gömböt alkot. Maga a gömb belülről híg kocsonyával telt, sejtek (akár 20 000 db is lehet!) csak a felszínen vannak. A legnagyobb kolóniák a 2 mm átmérőt is elérhetik. A nagy gömbök belsejében kisebb, sötétebb színű gömböket is megfigyelhetünk. Ezek az ún. leánykolóniák, amelyek az anyakolónia bizonyos sejtjeinek osztódásával keletkeznek. A leánykolóniában a sejtek sokkal kisebbek és sűrűbben is vannak, mint az anyakolóniában. A leánykolóniák az anyakolónia híg kocsonyás belsejében védett helyen vannak, egészen addig, amíg el nem érnek egy bizonyos méretet. Ekkor az anyakolónia burka felreped, és a leánykolóniák önálló életet kezdenek.
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Osztódni kezdő Eudorina sejtkolónia
Közelebbről megszemlélve ezeket az Eudorina gömbszerű kolóniákat, előtűnik, hogy az alkotó sejteknek nem is egy, hanem két ostoruk is van. A képeken ugyan nem észlelhető, de a valóságban mindegyik sejtnek szemfoltja is van, tehát még az egysejtű zöldmoszatoknál megismert ősi jellegzetességeket hordozzák. Valamennyi sejt az őket beburkoló kocsonyagömb felszíne alatt él.
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Az osztódás eredményeként kialakult kicsiny Eudorina kolóniák
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Gloeocystis ampla sejtkolónia
A kolónia sejtjei színtelen kocsonyaburkokban élnek, melyek többé-kevésbé egymásra csúszva figyelhetők meg.
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Pandorina morum zöldalga
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Pandorina morum kocsonyaburokkal körülvett sejtkolóniája
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Haematococcus pluvialis sejtkolónia
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Spirogyra fonalas zöldmoszat spirális zöldszíntestekkel
A Spirogyra fonalas szerveződésű zöldmoszat, bár a fonalak még egyszerűek (nem elágazóak) és könnyen széteshetnek sejtekre (ez történt az egyik képen látható fonallal is). Fejlettségére utal ugyanakkor, hogy már egyáltalán nincsenek ostoros fejlődési alakjai. Éppen ezért a csillárkamoszatok közé sorolják. Szembetűnő a jellegzetes, szalag alakú kloroplasztisza is.
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Spirogyra fonalas zöldmoszat spirális zöldszíntestekkel
A kloroplasztisz (vagy a kloroplasztiszok, mert fajtól függően több is lehet) spirális alakban felcsavarodottak (ebből ered a Spirogyra elnevezés). Ezeken a képeken a sejtfalak is kitűnően megfigyelhetők.
Szerző: Kriska György, licenc: CC BY 4.0
Spirogyra ciszták kialakulása a konjugáció után
A Spirogyra a járommoszatok szűkebb csoportjába tartozik. Az elnevezést az ivaros szaporodás során kialakuló jellegzetes képződményről, a járomról kapta. A járomképződés első lépéseként a hím és a női jellegű fonalaknak össze kell simulniuk. (A Spirogyra ún. heterothallikus szervezet, ami lényegében azt jelenti, hogy fonalainak az életciklus bizonyos szakaszában neme van!) A szemben lévő sejtek fala kidudorodik, és létrehoznak egy ún. konjugációs csatornát. Ezen keresztül a hím jellegű sejt tartalma átcsúszik a női jellegű sejtbe, és egyesül annak plazmájával. A folyamat közben a két fonal az összekötő híd miatt járomra vagy létrára hasonlít. Az egyesült sejtek zigótát alkotnak, amely egy következő vegetációs időszakban kihajtva új fonalat képez.
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Zygnema faj fonálrészlete csillag alakú zöldszíntestekkel
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Ulothrix sejtfonal
Kis patakok kövein gyakran Ulothrix fonalak alkotják a zöld bevonatot. Ezek hosszú, elágazás nélküli fonalait bár alig észrevehetően, de nyálkás hüvely veszi körül, melyek lehetnek aljzathoz rögzültek, illetve a plankton részét alkotva szabadon úszók is.
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
A Cladophora vagy köznapi nevén békanyálmoszat, gyakran alkot a partmenti kövek közt vízi „bokrokat”, melyek népes élőhelyet biztosítanak más mikroorganizmusoknak is. Gyakran halak ikrázóhelyét is adják. Elágazó fonalai szifonálisak (cönoblasztikus vagy cönocitikus), tehát sejtjeikben több sejtmag található. Ez a jelenség viszonylag ritkán figyelhető meg az algáknál. Ivartalan szaporodásuk során ivartalan szaporítósejteket képezhetnek, melyeket spórának nevezünk. Ezek lehetnek mozdulatlanok (aplanospórák), melyek aztán idővel a fejlődésük során képessé válhatnak mozgásra (zoospórák vagy planospórák).
Cladophora elágazó fonalai
Szerző: Kriska György, licenc: CC BY 4.0
Cladophora fonálrészlet és egy képződő aplanospóra
Szerző: Kriska György, licenc: CC BY 4.0
