Kerekesférgek

A kerekesférgek mérete 40 mikrométer és 3 mm között változik, legtöbbjük azonban csak néhány száz mikrométer. Névadójuk, az ún. kerékszerv voltaképpen csillókoszorú, de felépítése igen változatos lehet. Szerepe a táplálékszerzés mellett az állat mozgatása is lehet. Testük külsőleg tagoltnak tűnik, de belső szelvényezettség nem jellemzi őket. Igen gyakoriak a folyókban, tavakban, de az időszakos tócsákat is benépesítik. A vizekben élők a halivadékok legfontosabb tápláléka. Számos fajuk él a talajban, szervesanyag-feldolgozó és talajlazító szerepük folytán ezek jelentősége is igen nagy. Többségük egyedül él, de néhány fajra jellemző a kolóniaalakítás.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A helyhez kötött Collotheca viszont valóságos varsát alakít ki a szájnyílása körül eredő szemölcsökkel, amelyekből hosszú és merev, sörtéhez hasonló csillók erednek. Ha a falat beúszik a varsába, az bezárul, és a zsákmánnyal együtt behúzódik a testbe. A garatban található félelmetes rágókészüléket kis helyre összetömörült kitinképződmények alkotják. Jelenléte biztos jele annak, hogy nőstényt látunk, a kerekesférgek hímjeinek ugyanis egyáltalán nincsenek táplálkozási szervei. Igen rövid életük alatt nem is vesznek táplálékot magukhoz, feladatuk kizárólag a nőstények megtermékenyítése.

Az alábbi képsorozaton is egy Collotheca fajt láthatunk, akik a legijedősebb, de egyúttal a legravaszabb rabló kerekesférgek közé tartoznak. A legkisebb mozgásra is hirtelen összerándulnak, és visszahúzódnak kocsonyás védőburkukba. Ezután lassan előbújnak, közben a fejüket körülvevő szemölcsökből eredő, hosszú, egyenes sörtéiket egy nagy, képzeletbeli tölcsér palástként terítik szét.

Szerző: Bene Kata, licenc: CC BY 4.0

Nem mindegyik kerekesféregnek van szemfoltja, de ha igen, akkor középen páratlan, és vörösen vagy feketén pigmentált.

A férgek törzsi részét puha kutikula vagy merev páncél boríthatja. A csak kutikulával fedett állatok a bőrke rugalmassága folytán képesek hajlongani, alakjukat megváltoztatni. A páncélos fajok alakját a páncélzat határozza meg, bár mivel az több darabból áll, s az egyes részeket kutikula kapcsolja össze, az ilyen állatok törzse is – bár korlátozottan – hajlékony.

Trichotria pocillum

Szerző: Bene Kata, licenc: CC BY 4.0

Rotaria sp

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A láb a legtöbb esetben igen mozgékony, minden irányban csapkodó és a törzsbe is visszahúzható testrész. Mivel a test hátulsó részén található, néha tévesen faroknak is nevezik. Az úszásban vagy éppen a rögzítésben segíti az állatot. Az alábbi képen látható Squatinella rostrum fejlett lábán kívül még jól megfigyelhető, hogy kerékszervét „sapkaellenző” borítja, lakhelyét tápanyagokban gazdag vizek teszik ki.

Szerző: Bene Kata, licenc: CC BY 4.0

A fajok egy részében, a nőstények petéket raknak. Néhány faj viszont elevenszülő. Érdekesség, hogy a petéből kibújó állat lényegében csak méretében különbözik az idősebb példányoktól. Még sejtjeinek száma is ugyanannyi (fajra jellemző sejtszám), öregedés közben azoknak csak a mérete nő meg, számuk nem változik. Az egyes belső szervek is mindig ugyanannyi, genetikusan meghatározott számú sejtből állnak.

Igen változatos formavilág jellemzi megjelenésüket: