A képen a közvetett fejlődésű mételyek közé tartozó májmétely cercaria (farkos lárva) lárvája látható. Európában a köztigazdája a Galba truncatula - vagyis a törpe iszapcsiga. Elhagyva a köztigazdát 1-3 napig életképes a vízben, ahol ostorszerű farkával úszik, majd így eljutva a végleges gazda élőhelyén metacercariává alakul. Ha egyszerre sok cercaria jut be a végleges gazda állat szervezetébe, akkor akut, kb. 6 hét után jelentkezik az okozott betegség, hepatitis. Azonban ennél gyakoribb a krónikus lefolyás, ami annyit jelent, hogy nem mindig okoz a cercariafertőzés klinikai tüneteket, viszont idővel a végleges gazda étvágytalanná válik és az emésztőszerveiben elváltozások figyelhetők meg. Csökken a testtömeg, tejhozam, fertliltás, magzat életképessége, gyapjúhozam, stb. Vérszegénység alakul ki. 

Emberben komoly májfunkció zavarok lépnek fel, láz, epevezeték eltömődése, azonban humán fertőzés csupán elszórtan történik.  

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A laposférgek közé tartozó örvényférgek testét sok ezer csilló borítja, ezeket elsősorban a kisebb testű fajok használják úszásra. A nagyobbak inkább a bőrizomtömlőjük segítségével csúsznak az aljzaton. Közben a test két oldalán gyakran örvényeket keltenek a vízben, erről kapták nevüket. Az állat haladási irányába eső része a jól felismerhető feji vég. Ide csoportosulnak az érzékszervek is, például a fény irányát és erősségét érzékelő csészeszemek. Ezekből általában kettő van, de számuk akár egy fajon belül is ingadozhat, sokkal több is lehet. A féreg szeme nagyon egyszerű felépítésű, gyakorlatilag egy mélyedés, melynek alján néhány fényérzékelő idegsejt ül. Az állatnak nincs szüksége alaklátásra, csupán a világosságot és a sötétséget érzékeli vele, ez segíti fénykerülő magatartásában, a negatív fototaxisban.

A bélcsatorna az örvényférgek nagy részénél gazdagon elágazó, ugyanakkor csak egyetlen nyílása van, a már említett szájnyílás. Ezen keresztül történik az emésztetlen maradékok eltávolítása is.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

https://youtube.com/playlist?list=PL7mmUO0t7Sax7XIHrgBn9wEqHESilz9rR

A fenti képeken látható sötétzöld laposférgeknek fényérzékelő szerveik nincsenek, testük zöldalgákkal tömött. A faj kedvelt otthonát képezik az állóvizek.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A Stenostomumok hazánk vizeiben nagy fajszámmal sokfelé elterjedtek, különösen kiemelve a Tiszát és a folyó környéki mocsaras területeket. Nevüket lefordítva, a Stenostomumokat akár szűkszájúaknak is nevezhetnénk. Jellegzetességégük, hogy az agydúc előtt egy pár szaglógödör található meg az állatok két oldalán. Más fajoknál a szaglószerv általában az állatok hátoldalán apró foltként ismerhető fel, de a Stenostomumok esetében ezek jelentős méretű szaglógödör képében jelennek meg. A tájékozódás segítésének érdekében alább egy egyszerűsített rajz nyújthat támpontot:

A) Stenostomum leucops Dug., B) St. agile Sillim
szg = szaglószerv, ft = fénytörőtest, g = garat a mirigyeivel, b = bélfal
A rajzos ábra forrása: https://mek.oszk.hu/03400/03408/html/3012.html

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A galandférgek hírhedt élősködő mivoltukból adódóan ahhoz jól alkalmazkodott testfelépítéssel rendelkeznek. A képeken a féreg dajka (scolex) része látható. Ez szolgál az állat rögzítésére majd testük további részét a féreglánc (strobila) alkotja. A féreglánc „láncszemeinek” számbeli növekedése a dajka mögött történik. Az állat ezen részét gyarapodási zónának hívjuk. Fejlődésük közvetett, köreikben változatos lárvaalakok fordulnak elő. Fajtól függően köztigazdaként szolgálhat számukra a sertés vagy a szarvasmarha, míg végleges gazdaként az ember eshet áldozatul. A végleges gazdában egy parazita egyed jellemző. Éveken át „csendesen” jelen lehet a szervezetben a gazdától megvonva táplálékának egy részét. Ezalatt az idő alatt a féreg hatalmasra képes nőni (akár 6-10m!), mivel fájdalmas tünetek híján a fertőzés észrevételére és a parazita eltávolítására általában csak későn kerül sor.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0