A kürtállatkák bár egysejtűek, rizsszemnagyságúra is megnőhetnek. Folyókban, tavakban, pocsolyákban egyaránt rájuk lelhetünk. A fentebb látható képeken a kissé ellapított és összehúzódott állatka szájmezeje, szájtölcsére, csillói és gyöngysorszerű, vékony hidakkal összekötött, itt 17 egységből álló sejtmagja jól megfigyelhető.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

Szemhéjállatka
A jellemzően rózsaszín Blepharisma viszonylag ritka, de igen látványos egysejtű. Testének végében hatalmas lüktető űröcske figyelhető meg. Csillózata nem egyenletes eloszlású, teste izgága és hajlékony. Fénnyel való megvilágítás hatására megváltozik mozgásuk, pozitív fotokinézist mutatnak. Hosszabb megvilágítás után a sejtek megnyúlnak, ezen jelenség hátterében a sejtvázelemek átrendeződése áll, amit bonyolult biokémiai folyamatok indukálnak fény hatására.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

Ez a hajlékony, nyugtalan, kígyószerűen tekergő, lapos testű egysejtű, a Spirostomum, a csillósok között az egyik legnagyobb. Kifejlett példányai a 4 – 5 millimétert is elérhetik, ez azonban viszonyítási alap nélkül a képen nem igazán látható.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

Ez az ártalmatlannak tűnő csillós csak távolról tűnik papucsszerűnek. Valójában egy mintás, finom csillózattal borított vázához hasonlatos, testét páncélszerű lemezkék védik, de ez csak nagyobb nagyításban figyelhető meg. A Coleps rendkívül kellemetlen kis lény, állandóan zaklatja a többit, és ha teheti, rátapad a felületükre. Hossztengelye körül forogva úszik, míg áldozatra lel, amelynek plazmáját kiszívja.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A Litonotus cygnus, ritka „gólyanyakú” csillós fél mm hosszúra is kinyúlhat. Toxicisztával rendelkezik (egy tokba zárt cső, ami méreganyagot tartalmaz), amely ragadozó csillósok jelllemző képlete. Mikor predál egy másik egysejtűt, toxicisztája egy csőként behatol áldozatának sejthártyája alá, így a termelt toxin is átkerül. Ezek a toxiciszták legfőképp a "szájnyílás" körül helyezkednek el.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

Ezeknek a bizarr formájú sejteknek nem teljes a csillózata, csupán egyetlen csillókoszorú csapkodását figyelhetjük meg felszínükön. Találhatunk közöttük ritkán szabadonúszó egyedeket, gyakrabban nyéllel rögzülteket. Mechanikai hatásra azonban erről a nyélről könnyen leválhat. Általában igen nyugtalanok: a nyélben található, összhúzékony fehérjeszálakból álló sejtizom minduntalan összerándul, s ilyenkor a rugószerűen spirálistól a teljesen egyenesig mindenféle alakot felvehetnek. Erősen és közepesen szennyezett vizek lakói, táplálékukat a körülöttük úszó, lebegő élőlények jelentik.

Szerző: Lovas Béla, Bene Kata,  licenc: CC BY 4.0

A zöld papucsállatka baktériumokkal táplálkozik, de testében számos zöld alga (zooklorella) él. Ezeket egyenként hártyaburok veszi körül, tehát nem érintkeznek közvetlenül a sejtplazmával. Ha az algák elszaporodnak, a fölösleget és az elpusztultakat az egysejtű megemészti. A szimbiózisból mindkét partnernek haszna van, az algákat a sejten kívül nem is lehet tenyészteni.

Szerző: Lovas Béla, Bene Kata,  licenc: CC BY 4.0

Ez a krumpli alakú Hypotrichida,  vagyis járólábacskás csillós, szintén zöldalgákat hívott segítségül tápanyaggondjainak enyhítésére. Természetesen a moszatok által termelt oxigén sem mellékes a heterotróf anyagcserét folytató gazdasejt számára! Megfigyelhető, hogy testi csillózatuk jóval fejletlenebb, mint a tüskeszerű cirruszaik. Ha megnéznénk közelebbről egy cirrusz keresztmetszetet, egy hozzávetőlegesen 30 csillóból álló kötegre bukkannánk. Ezekkel a járólábacskákkal rendkívül gyorsan el is tudnak slisszolni, ami megnehezíti a róluk való felvétel készítését.

Szerző:  Bene Kata,  licenc: CC BY 4.0

Az egysejtű csillósok egyik legismertebb képviselői a papucsállatkák. Élőhelyüket a víz, nedves területek adják. A sejtszájnál veszik fel táplálékukat és a sejtgarat végénél történik az endocitózis majd az emésztőűröcskéből a felesleges anyagok exocitózissal távoznak a sejtalrésnél. Továbbá, a Paramecium kissé ellapult testében megfigyelhetünk két lüktető űröcskét, melyek a környező víz hőmérsékletétől és sótartalmától függően szabályos időközökben húzódnak össze és tágulnak ki, eközben a hozzájuk vezető sugaras csatornák is felismerhetőek. A papucsállatkák kétféle sejtmaggal is rendelkeznek; a kisebb méretű felel az ivaros szaporodás, míg a nagyobb az anyagcserefolyamatok szabályozásáért. Ivartalanul osztódással szaporodnak.  

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A Cothurnia vaga egyedül él a „vázájá”-ban, gyakran összerándul.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A sejtszáj nyílása többnyire a sejt csúcsi felszínén található, továbbá, jellegzetessége a Prorodon fajoknak a garatvarsa jelenléte, ami a sejtgaratnak egy merevebb formája, amit a mikrotubuláris rendszer vesz körül. A ragadozó Prorodon fajok nagy egyedszámban lehetnek jelen bizonyos élőhelyeken, ezzel nagyban befolyásolva az ottani plankton összetételét.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A képen látható igazán egyedi küllemű egysejtű, a sárgamoszatoknál tárgyalt Dinobryonhoz hasonlóan szintén lorica vázat képes létrehozni sejthártyáján kívülre. Azonosításuk azonban sokszor fejtörést okoz a vizsgálónak, hiszen fajon belül is változik szabálytalan lorikájuk felépítése.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

Az Urosoma egysejtű fajok felépítésére a hosszúkás, hát-hasi irányú lapítottság jellemző. 

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A Colpidium fajok szabadon élő édesvízi szűrögető csillósok. Patakokban, folyókban, tavakban és pocsolyában is egyaránt előfordulnak. Jellegzetességük, hogy többé-kevésbé vese alakkal rendelkeznek. Csakúgy mint a papucsállatkában, bennük is két különböző méretű, többnyire gömbölyű sejtmagot figyelhetünk meg. A lüktető űröcske a sejt dorzális részéhez közelebb, középen helyezkedik el.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

Az Ichthyophthirius egysejtű egy obligát parazita. Az édesvízi halak leggyakoribb élősködője, ami a bőr felhámját és a kopoltyút fertőzi meg. Elterjedésük súlyos gazdasági károkhoz vezethet. Az egysejtű kívülről csillókkal borított, ennek segítségével képes mozgását fenntartani a vízben, illetve az áldozatának felhámrétegében. A sejtben megfigyelhető egy vegetatív nagyobb sejtmag (makronukleusz) és ezen kívül még 1-4 számban előfordulhatnak a plazmában kis sejtmagok is. Az Ichthyophthirius életciklusa 3 fő szakaszból áll, melyek mindegyikében megmarad a sejtet beborító csillózat; (i) a fertőző theront, (ii) az obligát, gazdafüggő trophont és (iii) a víz terjesztette reproduktív forma, tomont.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A Loxophyllum ragadozó csillós egysejtű szennyezett vizekben gyakran megtalálható. Sikeres ragadozó mivoltához hozzájárul hajlékonysága, illetve, hasonlóan a fentebb emlegetett Litonotus cygnus jellemzőihez, a Loxophyllum fajok is rendelkeznek toxicisztákkal, amiket szemölcseikből kilőve képesek megbénítani áldozatukat. Mint korábban tisztáztuk, ezek leginkább az orális apparátus környékén helyezkednek el.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A vízi tápláléklánc planktonikus csillósaira legtöbbször úgy gondolunk, hogy fitoplanktont, illetve baktériumokat eszegetve éldegélnek. Vannak közöttük ragadozók is, amik csillós egysejtű „társaikat” fogyasztják éhségük csillapítására. A képen látható "nagytestű" mindenevőt mikroszkopikus vizsgálatnak alávetve, azonban megfigyelték, hogy kerekesférgekre is előszeretettel vadászik. Furcsa belegondolni, hogy a táplálékláncban egy egysejtű organizmus feljebb állhat egy már a metazoa-hoz tartozó egyednél!

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A Didinium nasutum szintén nagytermetű, toxicisztákkal bénító ragadozó csillós. Áldozataik közé más csillósok, illetve ostorosok tartoznak. Természetes vizeinkben gyakran előfordulnak.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0

A Climacostomum zöld színét csak a benne lévő zoochlorellák (zöldalgák, amik szimbiózisban élnek más pl.: egysejtű organizmusokkal) adják. Toxinjuk a climacostol, amiről különböző vizsgálatokkal kiderült, hogy nagy valószínűséggel az áldozat mitokondriumát károsítja. Ezzel képes megbénítani prédáját.

Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0