Fecskemoszat vázak (Ceratium hirundinella). Pásztázó elektronmikroszkópos felvételek
A fecskemoszat (Ceratium) a Balaton egyik fő termelő szervezete, de megtalálható más tavak planktonjában is. Egysejtű, hossza 300 – 400 μm, alakja évszaktól függően változhat, de a kifejlett példányok a képen láthatóhoz hasonlóan egy hosszú, és két-három rövid nyúlványt kialakító, porózus páncélzatot (theca) viselnek. A páncélon – amelynek anyaga cellulóz – egy hosszanti és egy haránt barázda figyelhető meg, s ezek találkozási pontjánál lép ki a két ostor. Régebben ezért barázdásmoszatoknak nevezték a páncélos ostorosokat. A fecskemoszat alapvetően fotoszintetizáló szervezet ugyan, de az ostorosmoszatokhoz hasonlóan hajlamos heterotrófiára is. A hosszú nyúlvány ugyanis valójában csőszerű, amelynek vége nyitott, s ezen keresztül a sejt állábat tud kibocsátani, amellyel szilárd táplálékot húzhat be.
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Páncélos ostoros (Peridinium) vázak. Pásztázó elektronmikroszkópos felvételek
A Peridiniumok a fecskemoszat rokonai, de alakjuk inkább gömbszerű. Ugyancsak cellulózpáncéllal borítottak, amelyen két barázda fut végig, és amelyből két ostor lép ki – ez azonban a felvételen a sejtek gyors, pattogó mozgása miatt alig kivehető. A páncélos ostorosok színtestje is háromrétegű, tehát valószínűleg ugyanúgy eukarióta egysejtű bekebelezésével, másodlagos endoszimbiózissal keletkezett, mint az ostorosmoszatoké. A benne lévő színanyagok alapján azonban ez nem zöld, hanem vörösmoszat lehetett. Szaporodáskor a barázdásmoszatok a páncélon belül osztódnak, majd a harántbarázda mentén a páncélzat elcsúszik egymás mellett, a két új sejt szétválik egymástól, és mindegyik pótolja a hiányzó páncéldarabot. Ezek után már vidáman pattoghatnak egymáson, mint a pingponglabdák.
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Páncélos ostoros (Peridinium) vázak
Szerző: Lovas Béla, licenc: CC BY 4.0
Páncélos ostoros (Gymnodinium) vázak
Szerző: Bene Kata, licenc: CC BY 4.0
