Azt gondolhatnánk, hogy néhány hektár szürkenyaras tarvágása nem sokat árt az élővilágnak, hiszen az erdő felújításra kerül, majd kihajtanak a sarjak és pár év alatt kialakul a fiatalos, utána már csak pár évtized és visszaáll a tavalyi állapot. De sajnos többről van szó.
A beavatkozás szembe megy nem csak a helyi lakosok szükségleteivel, hanem minden hazai és nemzetközi erőfeszítéssel, ami az élővilág és a zöldinfrastruktúra megóvása és fejlesztése érdekében indult. Az emberiség alapvető szükségleteinek hosszú távú biztosítása a tét.
Aki látta David Attenborough tanúságtételét a természetpusztításról, nem tartja túlzásnak a fenti állítást.
Talán kevesebben ismerik az élővilág és az ökoszisztéma-szolgáltatások érdekében létrejött kormányközi panelt (IPBES), mint a klímaváltozás kezelése érdekében létrehozott kezdeményezést (IPCC), mégis 2019-ben jelentős média figyelmet kapott az a globális IPBES jelentés, melyben meghúzzák a vészharangokat: ha nem lesz gyökeres fordulat az erőforrások felhasználásában, a gazdaságban és az életvitelünkben, akkor összeomlik az életfenntartó rendszerünk. A világ vezető kutatóinak megállapítása szerint a Covid járványt is ennek, az eddig példanélküli természetpusztításnak és mohó életvitelünknek köszönhetjük.
A klímaváltozás megfékezése és a természetpusztítás visszafordítása csak együtt lehetséges az élő és élettelen környezeti rendszerek szoros összefonódása miatt. Sajnos a nemzetközi vállalások eddig csak kevés eredményre vezettek. Pedig nagy célokat tűztek ki még 2010-ben 196 ország egyetértésével: 2020-ra megállítjuk a biodiverzitás csökkenését. Tudjuk, hogy ez nem teljesült. Most új célokat fogalmaznak, melyek eredményeként 2050-re a természettel harmóniában fogunk élni. Most már komolyan kell vennünk a válságot: az élővilág pusztulásának visszafordítása nélkül a fenntarthatósági célok sem teljesülhetnek. Nem csak a természeti állapotra vonatkozó célokról van szó (14. tengerek és 15. a szárazföldi ökoszisztémák védelme), hanem számos más cél is megvalósíthatatlan, melyek kapcsolata az élővilággal nem ilyen egyértelmű. A tiszta ivóvíz biztosítása a gyarapodó lakosság számára például csak az élővilág állapotának javításával valósulhat meg. Arra is egyre több a bizonyíték, hogy az egészségünket közvetlenül befolyásolja az élőhelyek természetességi állapota: pl. akik gyermekkorukban nincsenek körülvéve természetközeli élőhelyekkel, náluk nagyobb eséllyel alakul ki allergiás megbetegedés [Hanski, Ilkka, et al. “Environmental biodiversity, human microbiota, and allergy are interrelated.” Proceedings of the National Academy of Sciences 109.21 (2012): 8334-8339.]. Az élővilág nyújtotta ilyen ajándékokat nevezzük ökoszisztéma-szolgáltatásnak. Ezekhez tartoznak olyan, un. kulturális szolgáltatások, melyek a tanulást, a lelki egyensúlyt, a helyhez való ragaszkodást biztosítják.
Az Európai Unió már évekkel ezelőtt meghirdette az ökoszisztéma-szolgáltatások felmérésének és térképezésének programját, ami hazánkban is elindult. Ennek során többek között megállapították, hogy egy hektár nyárfaerdő 75 tonna szenet tárol és évente 0,25 t szénmegkötéssel járul hozzá a klímaváltozás megfékezéséhez [Pinke, Z., Kiss, M., & Lövei, G. L. (2018). Developing an integrated land use planning system on reclaimed wetlands of the Hungarian Plain using economic valuation of ecosystem services. Ecosystem Services, 30, 299-308.]
Gyerekek olvassák a tanséta táblát, ami mögül eltűnt az erdő
Az Unió számos más kezdeményezéssel is hozzájárul a környezeti krízis megfékezéséhez. A körforgásos gazdasági modell, a termelőtől a fogyasztóig stratégia, a zöldinfrastruktúra fejlesztési terv és még más programok Európa zöldmegállapodását szolgálják. Az Európán kívüli területek erdeiért való felelősségvállalást szorgalmazza az új erdőstratégia. Az EU a globális átalakulási folyamatban úttörő szerepet akar vállalni [Ursula von der Leiden: Programom Európának]. Ehhez a szándékhoz illeszkedik a 2020 utáni időszakra készült biodiverzitás stratégia is, szankcionálható, nagyratörő vállalásokkal, mint pl. 3 milliárd fa ültetése, virágsáv ültetése a szántók 10%-án a beporzók számára, 25 ezer km folyó visszaállítása természetes állapotba, a védett területek 30%-ra való növelése.
Ezek a kezdeményezések nem csak a tagállamok szintjén, hanem a térségi területhasználat tervezésében is megjelennek. A Fővárosi Területfejlesztési Program társadalmi egyeztetésre készült anyaga a kék- és zöldinfrastruktúra fejlesztését tervezi a Duna és a kisvízfolyások mentén. Korábban ennél részletesebb terv is készült: Budapest Zöldinfrastruktúra Koncepciója (2017).
A Szilas-patak revitalizációját 2018-ban dolgozták ki, melyben a Szilas-tó Természetvédelmi Terület erdőterületként van jelezve, további erdőkapcsolat kialakításának megjelölésével. Mindebből láthatjuk, hogy a most taravágott terület állapota nem csak helyi, és nem csak természetvédelmi kérdés. A környék lakosságának jólléte, kikapcsolódásának feltételei és az ökoszisztéma-szolgáltatások is jelentősen sérültek.
Sajnos a kitermelés haszna keveseknél jelentkezik, míg ennek ára jóval több embert érint, amit nehéz számszerűsíteni, de nem lehetetlen. A veszteség jelentős: az 1970-es évektől fejlődő, koros fák széntárolása, mikroklíma szabályozása, esztétikai értéke, élőhelybiztosító funkciója és még számos más értéke hitelen eltűnt, megszűnt. Az erdő összeomlásától való félelem nem meggyőző, hiszen ennek már be kellett volna következni az erdő 40 éves korában, szálaló vágással megmenthető lett volna az erdő.
Mindezek alapján láthatjuk, hogy nem túlzás azt mondani, hogy a természetpusztítással a hosszú távú életlehetőségeinket veszélyeztetjük. Ez az erdő egy cseppnek tűnik a tengerben, amivel nem tudjuk visszafordítani a Föld biodiverzitás csökkenését, de egyrészt minden csepp is számít, másrészt nekünk ez a cselekvési területünk, itt tudunk csak közvetlenül beavatkozni a folyamatokba.
Mit kell tenni? Még 8 hektár erdő megmaradt: el kell érni, hogy a vágási engedélyt haladéktalanul függesszék fel, és a 25 számú parcella tervéből töröljék a faanyagtermelő rendeltetést. Az amúgy is 2021-ben esedékes erdőtervben csak a természetvédelmi és közjóléti, vagy tájképvédelmi funkció maradjon meg, hasonlóan a 26 parcellához. Ha ezt elérjük, akkor bátrabban nézhetünk majd unokáink szemébe.
- 02. 11.
Török Katalin Diótima ökológus
Forrás: Greenfo