Skip navigation

Szemetet szedtünk március 7-én

Erdészeti buldózerek nyomában jártunk

 

Szeméthalom a Szilas-tó Természetvédelmi Területen (Fotó: Mester Anikó)

A Szilas-tó Természetvédelmi Terület súlyos tarvágással érintett területe sajnos nemcsak azért szomorú látvány, mert elvesztette fontos értékeit a fákat, hanem olyan illegális hulladék lerakatok és hajléktalan lakok tárultak a szemünk elé, amiről korábban álmodni sem mertünk volna. Így mi, a civil összefogás haladéktalanul megszerveztük a terület kitakarítását. A járványügyi helyzet miatt nem központilag találkoztunk, hanem előre kihelyeztük a molinóinkat, információs tábláinkat, a hulladékgyűjtő zsákokat előre egyeztetett helyeken a Szilas-tónál, illetve a teljes tarvágással érintett utolsó erdőfoszlánynál. Reggel 10 és délután 16 óra között bármikor ki lehetett jönni kicsit segíteni a takarításban.

Az egyik információs, zsákos pont a Szilas-tónál (Fotó: Mester Anikó)

Szemétszedők akcióban (Fotók: Konczér Erika)

Reméltük, hogy március első hétvégéjén a munkagépekkel már nem találkozunk… Bejött. Csak azzal találkoztunk, ami az erdő helyén ott maradt, a nagy semmivel, illetve az erdészeti gépek által földbe döngölt, helyenként igencsak felaprózódott szeméthalmokkal. Meg az őzikékkel, akik kérdőn néztek ránk, meg a madarakkal, akik végig zenélték nekünk ezt a hosszú és nehéz napot.

200 darab zsákot kaptunk egy önkormányzati cégtől a Répszolg Nonprofit Közhasznú Kft.-től, amiből az összeset, sőt még civilek saját pénzből vásárolt zsákjait is telepakoltuk szeméttel. Egész nap jöttek-mentek az emberek, bámészkodtak, sokan elbeszélgettek velünk, sokan nem értették, mi történt, mi történik itt. De úgy igazán segíteni 20-30 ember érkezett. A politikusok közül Szilvágyi László képviselő néhány társával együtt érkezett a helyszínre és igencsak nagy szeméthalmot építettek. Ott volt Palocsai Béla és Lukács Gergely képviselők is, akik közül Gergőt kiemelném óriási munkabírása, türelme miatt. Voltak családok, akik látván a felhívásunkat álltak be segíteni. Kirándulni jöttek, szemétszedésbe csöppentek. De nem bánták, mert ezzel az ifjúságot is nevelték a jóra, a természet szeretetére, annak megóvására. Láthatóan mindenki jól érezte magát! Hiszen jót tett! Csakis a természetvédelmi terület és az ott élõ állatok jobb körülményeinek elérése volt a cél. Sem a politika, sem a tulajdonosi kérdés nem érdekelt akkor ott senkit.

Felszámoltuk a tóvédő hajléktalan Sanyi egykori lakhelyét, aki a tarvágás előtt kutyájával együtt váratlanul elhunyt. Megtaláltuk személyes holmijai között személyi igazolványa mellett Bibliáját is. S hogy hol nyílt ki? A választ csak mi tudjuk, hála érte!

Felszámoltunk más illegális lakhelyet is, de azt továbbra sem értjük, ezt korábban senki nem vette észre??? Ilyenkor hol van a terület tulajdonosa? Vagy lehet, hogy ő lakott itt?? Talán azért nem vett részt területének kitakarításában. S bár ígérte, sajnos nem jött el maga az erdőgazda sem. Miért nem? Fél tőlünk? Fél az erdőben lakó állatoktól, akiknek elvette az életterét? Fél a lakosságtól, aki ezt a tettet semmiképpen nem fogadja el? Fél attól, hogy el kell számolnia a lelkiismeretével? Á, nem hiszem, egyszerűen nem érdekli.

Sokat haladtunk, de nem eleget. Számolatlanul telítettük a zsákokat. Volt, amit bele sem tudtunk tenni, akkora volt, vagy igen éles. Óriási halmokat pakoltunk. Több helyen is kialakultak zsákgyűjtő pontok. De lassanként elfogytak a zsákok és mi is elfáradtunk délutánra.

Megbeszéltük, hogy folytatjuk, nem adjuk fel a harcot a szeméttel vívott harcunkban sem!

Elkezdtük tervezni a következő heteket, amikor is az a hír érkezett hozzánk, hogy a Főkert munkatársai kocsikkal felvonulva takarítják a területet. Az általuk szedett szemetet elvitték, ámde a többit nem. Otthagyták. Segítség!! Hol élünk?? Miért nem segítetek nekünk? Hiszen közös a cél!!

DE! Van remény! Ebben a szélmalomharcban vívott küzdelmünkben azt már elértük, hogy példát tudunk mutatni másoknak, a felnövekvő generációnak, azoknak az embereknek, akik csak messziről figyelnek, nem hisznek. Megyünk tovább az úton, mert a lelkiismeretünkkel majd egyszer el kell tudjunk számolni.

A Szilas-tó és Természetvédelmi Terület mentőcsapata

 A másik információs, zsákos pont az Ázsia center mögött (Fotó: Mester Anikó)