Valamikor a Liva vízimalomtól a Nagy Turjánosig összefüggő vízborítás volt, melyben az alsó- és felső patak meanderezett. Ez jól látszik a régi osztrák-magyar térképeken, melyek hadászati szempontból mérték fel a területet, ezért nagyon pontos és precíz információkat nyújtottak.
A térképen látni lehet, hogy ekkor még csupán Rákospalota volt a régióban lakott terület – Rákos Palota néven szerepel. A vasút mögött a Palotai erdő húzódik (ma Újpest része). Az Aporháza utca környékén – a Liva-malom és Nevesincs-tó helyén „Blutegel Teiche”, vagyis pióca tavak húzódnak (Második Katonai Felmérés 1806-1869)
Ez a mintegy 60 hektáros vízborításos terület jól szemlélteti a valamikori fok-gazdálkodást. Eleink úgy adták át a tájat utódaiknak, ahogyan azt találták. Nem igényeltek külső energiaforrást, állami támogatást, egyetlen kapával is képesek voltak működtetni a tájat, ezáltal csodálatos biológiai sokféleséget hoztak létre.
A valamikori fok a mai Szilas-patak, melyet alsó pataknak hívtak, Újpestnél csatlakozik a Dunába. Tavasszal amikor a zöld ár megérkezett a Dunán a fokon keresztül folyamatosan bő vízzel töltötte fel ezt a tájat egészen a Gödöllői-dombságig. Tehát az árvíz nem átok, hanem áldás volt akkoriban.
A vízzel együtt a halak a fokon át felvándoroltak a Szilas-tóig, a Nagy Turjánosig, az ívóhelyükhöz. Közben a friss vízzel elárasztott réteken és lápokon bő táplálékhoz jutottak és így a gyorsan felmelegedő vízben elkezdődhetett a szaporodásuk. Ezeket a helyeket nevezzük halbölcsőknek, melyekben több millió ivadék nőhetett fel biztonságban, mielőtt a felső patakon keresztül visszatérhettek a Dunába.
A Turjánosokban és a Szilas-tóban források találhatók, melyek év közben másfél méterrel magasabban tartották e területek vízszintjét az alsó pataknál. Ez a szintkülönbség tette lehetővé a Liva vízimalom működését, mely a felső patakra épült, így az ár nyugodtan levonulhatott az alsó patakon. nem okozott kárt a malom berendezéseiben. A Szilas-tó vízszintjét a források ma is másfél méterrel magasabban tartják, mint a Szilas-patakét. 2017-ben a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársainak közreműködésével lett kimérve a források helye és vízhozama.
A Szilas-tó, a Nagy Turjános és az őket körülvevő láp-és mocsárvilág magasabb vízszintje magában hordozta lecsapolás veszélyét. Ezzel sajnos több esetben is visszaéltek lelketlen természetkárosítók (lásd alább).
Toronyhír, 1991. január
Régi fotókon jól kivehetők a Szilas-tónál lévő vízlevezető árkok. A Kis Turjánosnál pedig ma is jól látható egy vízelvezető csatorna, mely a Nagy-és a Kis Turjános vizét együtt vezette le az alsó patakba, amit ma Szilas-pataknak hívunk. Ennek a befolyónak a torkolata az újpalotai kiserdő mögötti patakrészen figyelhető meg.
A vízelvezető árkokkal és csatornákkal a környező területek kiszárítását végezték, de még így is többször előfordult, hogy az eke nyomban szántás közben forrásvíz tört fel, amikor a szántóterületet növelni akarták. Növelték is sajnos a vizes élőhelyek rovására
A Kis Turjánosban az 1970-es 80-as években még kimutatható volt a széles kárász és a réti csík, halfaunája megegyezett a Szilas-tóéval. Ezért nagyon fontos a vízmegtartás, mellyel rehabilitálható lenne a Nagy- és a Kis Turjános.
A Szilas- tónál sikerült elzárni a vízlevezető árkokat, a vizes élőhely ma is csodálatos állatvilágnak ad otthont, megőrizve a biodiverzitást. Ott nagyon jól megfigyelhető, hogy a környéken nincs elsivatagosodás, jó minőségű szántóföldek találhatók a most kivágott erdő mögött, míg a Nagy Turjánost már homoksivatag veszi körbe, mivel kiszárították a tájat. Így ott eltűnt a pompázatos vízi világ.
Ezért kiemelkedően fontos a vízmegtartás. A talaj a legjobb víztározó, így elkerülhetővé válik az aszály és a klímaváltozás. Hiszen ezek az élőhelyek folyamatosan párologtatnak és hűtik a környezetüket. Ráadásul a Liva vízimalom a Szilas-tó és a Turjánosok fontos ökológiai folyosó részét képezik a Szilas völgyben, ezek vándorlási útvonalak és táplálkozóhelyek az állatvilág számára. Például a szürke gém lent a Dunán tölti az éjszakát, reggelijét már a Dunakeszi lápnál fogyasztja el, majd a Liva vízimalomnál tízóraizik néhány halivadékot, az ebédet pedig a Szilas-tónál tölti, uzsonnaidőben már a Naplás tónál található és vacsorára eljut egészen a Merzse-mocsárig. Ezért is fontos, hogy megőrizzük a természet lépőköveit, melyeket úgy képzeljünk el, mint egy gyöngysor, melynek egyik gyöngyszeme a Szilas-tó Természetvédelmi Terület a tarvágás után megmaradt 11 hektáros erdővel.
Szerző: Merk Péter
Merk Péter bemutatkozása: Családom évszázadok óta őrzője ennek a csodálatos vizes élőhelynek, melyet még egy vízimalom is megkoronáz. Jómagam folytatva ezt a hagyományt, évtizedek óta védelmezője vagyok a Liva vízimalomnak, a hozzá kapcsolódó Szilas-tónak a 22 hektár erdővel és ennek folytatásában a Nagy- és Kis Turjánosnak.
Nádaratás a Szilas-tó mellett
Térképvázlat 1884-ből